A turistaút jelzés színe és alakja
A turistaút jelzés színe és alakja
Turista útjelzés (röviden turistajelzés): „olyan, alapinformációt tartalmazó jelkép, amely a turistaút mentén (megfelelő gyakorisággal) elhelyezve lehetővé teszi a folyamatos túrázást.”.
Az úthálózati rendszerben fehér alapon négyféle fő színjelzés fordulhat elő. Ezek fontosságuk sorrendjében a következők: kék, piros, sárga, zöld. Alakjukra nézve a jelzések hagyományosan a következők (vö. MSZ 2058712-1988): vízszintes sáv, kereszt, háromszög, négyzet, kör, omega, L, körséta. Ezek egészülnek ki a ritkábban használt pecsét, kápolna, emlékmű jellel, a Mária út m piktogramjával (viola, kék vagy sárga), valamint a tanösvények jelzéseivel (átlós vonal, T jel ill. egyéb, a tanösvény jellegéhez illeszkedő szimbólum).
A gyalogos útvonalak jelzéseivel azonos kivitelben készülnek a síutak jelzései (korábban X, az 1987-es szabvány szerint két függőleges, párhuzamos vonal – de a gyakorlatban /az egyalakos jelzéshagyományt folytatva/ a Magyar Természetbarát Szövetség 2009. évi állásfoglalása alapján maradt az X jelzés), a kerékpáros útvonalak jelzései (kerékpár piktogram), valamint a csónakkal való kikötésre alkalmas helyek csónakszállító járművel való megközelíthetőségét biztosító útvonalak horgony jelölése.
A környezettől való könnyebb megkülönböztetés érdekében valamennyi jelzésfajtát fehér alapon kell alkalmazni. Az alap a jelzés elválaszthatatlan része. Világos színű tereptárgyon (pl. beton villanyoszlop, mészkőszirt) célszerű szürkével kihúzni a fehér alap kontúrját. A jelzésképeket szabványos méretben a mellékletben található sablonmintákból ismerhetjük meg.
Fő jelzések
A vízszintes sáv jelzések a fontosabb kiindulási pontoktól (pl. vasút, villamos, hajó és autóbusz állomásoktól, ill. megállóhelyektől) más hasonlóan fontos pontokig terjedő és a hegységen (tájegységeken) keresztül vezető turistautak, a „gerinchálózat” jelzésére szolgálnak.
Ezek közül:
-
a kék sávjelzést az országos jelentőségű, több tájegységen, hegységeken, de legalább egy hegységen átvezető utak jelzésére ( Országos Kéktúra, Kohász Kék, Bükki Kék, Börzsönyi Kék, Balatoni Kék),
-
a piros sávjelzést több hegységen, de legalább egy hegységen átvezető utak jelzésére (pl. Közép-dunántúli Piros, Dél-dunántúli Pirostúra, Rákóczi turistaút),
-
a sárga és a zöld sávjelzést pedig (az ún. Északi Zöld kivételével) az előbbieken kívül, helyi jelentőségű, hegységi vándorutak jelzésére alkalmazzuk (pl. a bükki Jubileumi Körtúra, Mecseki Zöldtúra).
Kereszt jelzéssel általában olyan átkötő vagy összekötő (ill. rövidítő) utat kell jelezni, amely általában sávjelzéstől sávjelzésig vezet (pl. Márianosztra – Nagyirtás – Kisirtás P+ ). Ez a fajta jelzés valamely sávjelzésből kiágazó és valamilyen fontosabb ponthoz (pl. állomáshoz vagy megállóhelyhez) vezető út jelzésére is alkalmazható (pl. Kóspallag – Szokolya, kisvasút v.m. K+ ).
Leágazó jelzések
Háromszög jelzéssel a hegytetőkre (csúcsokra), kilátópontokhoz (kilátótornyokhoz) vezető utakat kell jelölni. Ez a jelzés is rendszerint más jelzésből indul ki (pl. Dömös, Szentfa-kápolna – Vadálló-kövek – Prédikálószék – Király-kút P∆ ).
A négyzet jelzéssel általában a sávjelzésekből kiinduló és szálláshelyre, lakott településre vezető, ill. az azoktól jövő utakat kell jelölni (pl. Nagybörzsöny – Nagy-hideg-hegy th. ). Ez a fajta jelzés is alkalmazható valamely sávjelzésből kiágazó és valamilyen fontosabb ponthoz (pl. állomáshoz vagy megállóhelyhez) vezető út jelzésére is (pl. Bükk-tető, Nagybarca ).
Kör jelzéssel forrásokhoz (kutakhoz, ill. egyéb ivóvízvételi helyhez) vezető, ill. az azoktól jövő utakat kell jelölni (pl. Mátrafüred, Kalló-völgy – Rákóczi-forrás PO ). Ez a jelzés is többnyire más, azonos színű jelzésből indul ki.
Omega jelzéssel a barlangokhoz vezető utakat kell jelölni. Ez a jelzés is többnyire más, azonos színű jelzésből indul ki (pl. Nagymaros, Szent-Mihály-hegy S Remete-bg. SΩ ).
L alakú jelzés a romokhoz, műemlékekhez, földvársáncokhoz vezető, ill. az azoktól jövő utakat jelzi. Ez a jelzés is rendszerint más, azonos színű jelzésből indul ki (pl. Drégelyvárnál PL , ill. Bükkszentlászló – Nagy-sánc SL ).
Nyíljelzések
A turistautak hajlásánál, törésénél a kanyar, ill. a törés külső, messzebbről jobban látható oldalán feltétlenül kell legalább két vagy három jelzést, ill. a követendő irányt jelző, ék alakú fehér alapban jelzést – esetleg a saját színével azonos kis nyílheggyel kiegészítve – elhelyezni. A nyíl figyelemfelkeltő szerepű, mintegy „rábeszél” az új irányra.
vagy
Pecsételőhelyek
A túramozgalmi igazolóhelyhez vezető leágazásokhoz „pecsét” jelet, a kápolnákhoz és egyéb szakrális helyekhez „kápolna” jelet, az emlékművekhez, emlékhelyekhez – különösen indokolt esetben – „emlékmű” jelet lehet festeni.
A leágazó jelzések közül általában csak a háromszög és négyzet jelzéseknél fordul elő 2 km-nél hosszabb útvonal).
Egyéb turistajelzések:
A körséta jelzéssel rövidebb kirándulásokra alkalmas, a kiindulópontba (pl. parkolóhely) jelzésváltás nélkül visszavezető útvonalakat kell jelölni (pl. Dobogókő környékén P ill. K körséta jelzések).
A tanösvények általában ismeretterjesztő állomásokból álló rövidebb útvonalak, melyek tartalma az adott helyhez, tájegységhez kötődik (pl. Jági tanösvény Katalinpusztánál zöld T jelzéssel, Ciklámen tanösvény Sopron környékén). (Számos tanösvény egyedi, a tanösvény jellegéhez kapcsolódó szimbólummal rendelkezik. Az újabb létesítésű tanösvényeknél javasoljuk elsősorban a piros vagy zöld T, másodsorban a kék vagy zöld átlós sáv használatát.)
A közép-európai Mária zarándokút útvonalait kis m-hez hasonló piktogram jelöli, melynek szerepe a sávjelzéshez hasonlít, a rangsorban az egyéb jelzések között foglal helyet. Fő színe viola (lila) (pl.a Mariazell-Csíksomlyó közti fő vándorút), használatos még más színekben is.
Egyes útvonalak – kiemelten indokolt esetben – saját, itt fel nem sorolt jelzést kaphatnak (pl. kiemelt tematikus vagy nemzetközi útvonalak, melyek beillesztése a hálózatba másképp csak a meglévő hálózat jelentős, nemkívánt módosításával lenne elérhető). A jelzés illeszkedjen az útjelzési, úthálózati rendszer szellemiségéhez, valamint a techikai paraméterekhez (szabvány fehér alap, a színes jel javasolt min.vonalvastagsága 1 cm, befoglaló mérete max. 10x8 cm; elhelyezési és fonódási szabályok figyelembe vétele festéskor).
A sávjelzéshez hasonló módon más jelzésű útvonalaknak is lehetnek leágazó jelzéssel ellátott rövid kiágazásai vagy kereszt jelzéssel ellátott alternatív ill. összekötő útvonalai.
Természetesen mindezeket a turistacélokat általában a sávjelzések sem kerülik el, viszont az ábrajelzések célirányosan vezetnek hozzájuk, a sávjelzések pedig vándorútvonaluk során ejthetik útba őket. A sávjelzésekből kiinduló kereszt vagy leágazó jelzések színének mindig azonosnak kell lennie az érintett sávjelzés színével. Az átkötő kereszt jelzéseket váltakozva használjuk. Amennyiben a szóbanforgó jelzések több sávjelzést érintenek, ill. kötnek össze egymással, akkor színüknek a magasabbrendű sávjelzés színével kell megegyezniük, hacsak nem célszerűbb az alacsonyabbrendű sávjelzés színét alkalmazni, pl. közeli, azonos jelzésű útvonal esetén. Az egyik legfőbb szervező elv, hogy a színek (és alakzatok) az útvonalak megkülönböztetését segítsék elő. Két azonos jelzésű út ne találkozzon, egy jelzés lehetőleg ne ágazzon kétfelé (ezért lett átfestve K+-re a Kohász Kéktúra egy része Upponynál). Egymástól 5 km-nél közelebb levő utak jelzésekor az egymással megegyező (színű és alakú) fő jelzések használatát lehetőleg kerülni kell.
Forrás: www.turistajelzes.hu
|